Kóris István és testvére, illetve a falnak támasztva Édesapjuk egykori szürke Danuviája
Ilyen állapotban vette Kóris István testvére 1984-ben ezt a Danuviát (1958 júniusi gyártású).
Azóta több eredetiséget és műszaki tartalmat növelő felújításon esett át.
Jelenleg is "hadra fogható" műszakis gép.
Balázs Béla fotója
A képen feltehetően Béla édesanyjának húga, Rózsi néni ül Béla édesapja egykori motorján.
A kép 1960 nyarán készült Temerinben, Béla nagyapjának udvarán.
Rózsi néni ekkor 14 éves volt, a Danuvia pedig 1.
A motorkerékpár újonnan lett vásárolva, a helyi kereskedésben.
Az "öreg Radányi", kedvenc járművével.
Kesiár Tamás fotója ami 1962-ben készült.
A motorkerékpár rendszáma: KC 25-80
A tankon helyet foglaló gyermek Kesiár Tamás. Mögötte Édesapja János, és bátyja Csaba.
Kollégám édesapja vásárolta ezt a D-Csepelt 1956 nyarán. A forradalomkor be akart menni vele Szolnok belvárosába, de a felesége eldugta az indítókulcsot. Később fia ( a képen látható fiatalember) tanult meg motorozni rajta és ezzel a motorral vizsgázott.
Az 1970-es években eladták.
Arthur fotói
A képen Márkus Rudolf (Tudatomon még nem voltam , de a vas már vonzott!)
Édesapja egykori Danuviájával
Kóris István gyűjteményéből:
Kormos Ervin fotója
( Az örök barátság első percei! 1962 szeptember.)
Ez a Danuvia volt a Szüleim első nagyobb közös szerzeménye 1962 júliusában.
A harmadik moci amit felújítottam. A váz és motorszám 1/11 1127
Körülbelül másfél év alatt készült párhuzamosan egy T Csepellel.
A váz első villa a sárvédők eredetiek , a többit össze kellett gyűjtögetni !
Régi fényképek és a két könyv (Kóris-Tálas és Ocskay-Varró) segítségével lett rendbe szedve.
A blog készítőjének fotói:
Az alábbi két kép hátulján a felírat:
Budapest 1957. április
ű
Berger Béla
Győri István
Részlet az 1968-ban megjelent: emberek, utak, balesetek című könyvből:
Egy júniusi szombat délutánon, mintegy százhúsz
kilométeres sebességgel hárman találkoztak a Hős utca és a Százados út
kereszteződésében. M. László, K. László és K. Edit. Hatvan perccel később K.
Edit halott volt, K. László életveszélyes állapotban a kórházi műtőasztalon
feküdt, M. László pedig a rendőrségen megkezdte vallomását:
-
Bűnösnek érzem magam.
M. László huszonhat éves gépkocsivezető. Nőtlen.
Büntetlen előéletű. Lakik a Telepes utca 10. szám alatt. 1959-ben gépkocsi vezetői
vizsgát tett, majd a katonai szolgálat után az Ipari Villanyszerelő Vállalatnál
lett gépkocsivezető. 1964 novemberétől a Fővárosi Szállítási Vállalatnál
dolgozik. Munkahelyén pontos, megbízható, szolgálatkész, jó gépkocsi-vezetőnek
ismerik, fegyelmi büntetése nem volt. Ezen a napon délután hatkor kezdte a
szolgálatot: a Fővárosi Csatornázási Művek Kerepesi úti telephelyére osztották
be munkára. A telepen nem volt szállítani való, két rakodómunkásával együtt a
budafoki telepre irányították. A YA 01-87 rendszámú, három és fél tonnás Csepel
teherautóval a Kerepesi útról befordult a Százados útra.
K. László tizennyolc éves ötvösipari tanuló, Szamuely
utca 43. szám alatti lakos. Munkahelye a Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat.
A balesetet követő hétfőn lett volna a gyakorlati vizsgája, amelynek eredményes
letétele után már ötvössegédként dolgozhatott volna. Szerény, csendes fiú,
kedveli a sportot, sokat Vegyipsrivas. Szüleitől piros Danuvia motorkerékpárt
kapott, a motorral járt munkahelyére. Jó motoros: óvatos, körültekintő.
Szeretne terepversenyző lenni, az MHS-ben két vizsgát is letett. Egy órával a
baleset előtt ismerősét, K. Editet motoron barátnőjéhez vitte, majd
visszaindultak. Amint az Asztalos Sándor utcából a Hős utca elejére ért, két
fiatalember lépett a motor elé. Kikerülte őket, majd ismét gázt adott. A
motorkerékpár sebessége körülbelül hatvan kilométer volt.
K. Edit tizennyolc éves, gépírónőként dolgozott a
Vegyipari Készletező Vállalatnál, Szépvölgyi út 61/b. szám alatti lakos. Ezen a
délutánon nagybátyja Ruthán utcai lakásáról barátnőjéhez indult, másnap reggel
ugyanis a balatonszemesi KISZ-táborba készült, s barátnőjétől akarta elkérni
egyik melegítőjét. Megkérte K. Lászlót, vigye el motorral. Mikor visszafelé
jöttek, az Asztalos Sándor utcai hírtelen fékezésnél megbillent az ülésen. Sem
ő, sem K. László nem viselt bukósisakot.
A Hős utca és a Százados utca kereszteződésében az
úttest mindkét oldala fel volt bontva, csatornajavítás miatt. A Hős utcában az
úttest szélén a csatornaépítő munkások két lakókocsija állt. A kereszteződésbe
a teherautó ért be előbb, a gépkocsivezető előírás szerint csökkentette a
sebességet – az egyenrangú kereszteződésben a jobb oldalról érkező járműnek van
elsőbbsége. A gépkocsivezető és két rakodómunkása tehát jobbra figyelt: a fák
és a két lakókocsi közt – úgy látták – nem jön jármű. Még nem érték el a
kereszteződést, amikor a gépkocsivezető gázt adott, a kocsi kiugrott – legalább
hatvankilométeres sebességgel -, abban a pillanatban csattanás: motorkerékpár
és két test vágódott a levegőbe. A lány mintegy tizenkét métert zuhant, majd
fejjel előreesve becsúszott a kenyérgyár raktárának dróthálós kapuja alá. A
motora raktár falának, a fiú tizennyolc méterrel távolabb, a csatornaárokba
vágódott. A mentőkocsiban a lány vérátömlesztést kapott, majd beszállították az
Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol még egy percig élt. A fiúval a Koltói
Kórházba, a gépkocsivezetővel a rendőrségre száguldott az autó.
A baleset helyszínén, a szemtanúk, kíváncsiskodók
gyűrűjében egy ronccsá nyomott piros Danuvia hevert…
A fotó csak illusztráció!
Gyári fotók:
A nullszéria próbaúton:
Gyári fotók, köszönet érte Tóth Attilának (Pannonia MGTSZ):
Gyári fotók, készítőjük Wittmann Ernőné:
Danuvia Cross 1959:
Danuvia Sport Cross 1961:
D62-es prototípus
Később módosított üzemanyagtartállyal
A Danuvia által építtetett Gorkij Művelődési Központ:
Gábor András:
Danuvia Gokart:
Danuvia Sport:
Szabó II. László (Danuvia gyári versenyző)
Wittmann Ernőné (született Varjú Katalin) 1954-ben végzett a
szolnoki Gépipari Technikumban. Még
abban az évben Budapesten a Danuviában kezdett dolgozni a Rajztárban mint
műszaki rajzoló. Mivel „fiús” lány volt, szeretett kerékpározni, motorozni.
Hétvégenként a gyártól kapott motorokkal járt haza Szolnokra tesztelve azok
üzembiztonságát, hétfőnként pedig beszámolt a tapasztalatokról.
Később már
saját D-Csepeljével rótta a kilométereket. Férjével (aki művezetőként
dolgozott) is a Gyárban ismerkedett meg, és 1962-ben összeházasodtak.
Katalin abban a kivételesen szerencsés helyzetben volt hogy
élete első és utolsó munkahelye egy és ugyanaz volt, a Danuvia! Híresen jó volt
a kollektíva, a szakszervezet is jelentős összetartó erőt képviselt.
Imádott fotózni, házi fotópályázatokon is gyakran
szerepeltek a képei.
Gyári fotók
Wittmann Viktória tulajdona (Édesanyja egykori fotói):
...és egy korabeli kedves történet ami szintén vele történt és az Autó-Motor-ban jelent meg:
Kis András (Tutus) fotói:
Balázs Éva fotója
Fisch József fotói:
Kristóf László édesapja egykori motorján:
Apám újonnan vette, Ő járatta be. Még jogosítványa sem volt rá, amikor Orosháza és Nagyszénás között igazoltattak a rendőrök. Ekkor leszállt és tolta a motort. Kérdezték is tőle hogy melegszik? 
De nem igazoltatták, mert valami tefus, vagy aköv-ös egyenruhájában volt. Tuti eszükbe sem jutott hogy nincs még rá jogsija
fortepan.hu
Egy gyűjtőtől kaptuk az alábbi fotókat (kizárólag a blog-on történő) bemutatásra
Heszler Ferenc (P21FeriTb) internetes gyűjteményéből
A 60-as évek közepén egy fejérmegyei faluba új körzeti megbízottat neveztek ki. Aki korábban a megyeszékhelyen volt, kényelmes beosztásban. Elhatározta, hogy "rendet tesz" a faluban, és ezért, majd visszakerül a korábbi beosztásába. Családdal, és a szolgálati (szürke) Danuviával érkezett, és kezdődött a szigor. Kedvenc feladatának a TSZ állat, termény, és a gép telepéin az éjjeliőrök, illetve az állatgondozók ellenőrzése volt, éjszakánként. Első időben a telepre állt be a motoron, égő reflektorral. Mivel azt messziről láthatták, ezért stratégiát váltott, és távolabb tette le a motort, gyalogosan végezte az ellenőrzést. Akit alváson kapott, az jelentette az elnöknek, aki 100-200 forintra bűntette, az elkövetőket. Amiért a faluban közutálatnak kezdett "örvendeni" Nos, egyszer ugyanígy, de a hátsó kerítés felől akarta becserkészni az állatgondozókat, ezért éjfél után, a motorral távolabb, egy bokros résznél állt meg. Hogy könnyebben mozogjon, a motoron hagyta a járőrtáskáját - benne a szolgálati TT-vel(!) -, és letakarta a rendőrségi műbőrkabátjával. Bejutott a telepre, de azon az éjszakán nem talált alvó dolgozót, ezért, viszonylag gyorsan, haza indult. Amikor visszaért a Danuviához, megdöbbenve látta, hogy mindent elvittek amit ott hagyott! Ne felejtsük el ez, abban az időben katonai törvényszéki ügy volt! Igazán beijedt, hazament, és egy napig ki sem jött a szolgálati lakásából, de jelenteni nem merte a feletteseinek. Másnapeste, sötétedés után, valaki bedobta a kerítésén át, a virágoskertjébe, a járőrtáskát, és a kabátot, HIÁNYTALANUL! Meg is szelídült a viselkedése, de más településre kérte magát, és még véletlenül sem a megyeszékhelyre!
Danuvia Gyár Dolgozói facebook-csoport képei:
Motormúzeum Soltvadkert gyűjteményéből
Groszvald Attila facebook-os képgyűjteményéből
Kisbalázs Bálint képei
Szegi Gábor fotója:
...és további facebook-os képek
Prototípusok
.jpg)
